10. fejezet
/Vicky/
Elég megterhelő volt a finnországi fagyok után átállni a
bahreini melegre, de a napsütés még így is feldobott. Az elkövetkező két hétre
ide költözött a Forma-1, és bár még csak most ismerkedtem meg a sporttal, még
én is megértettem, hogy ezek az évkezdés előtti tesztek mennyire fontosak.
Láttam Kimin, hogy szeret a munkájáról mesélni, így bármilyen kérdés eszembe
jutott, nyugodt szívvel tettem fel neki. Az új tudásnak köszönhetően már nem
éreztem annyira elveszettnek magam, ezért úgy terveztem, hogy most már én is
elkísérem majd őt a pályára.
Úgysem volt már értelme titkolóznunk, hiszen az egész világ
értesült a történetünkről, azok a dolgozók, akik már a múltkor megismertek,
mind kedvesek voltak velem, így a többiek miatt sem aggódtam. A média már
kevésbé volt barátságos, csak addig volt nyugtunk, amíg Finnországban
maradtunk. Bár Kimi azt tanácsolta, ne foglalkozzak azzal, mit irkálnak rólunk,
a kíváncsiságom végül győzött, és mielőtt Bahreinbe indultunk, felnéztem a
netre. A nagyobb, megbízható lapok a valóságot közölték, csupán átvették a
Steve által kiadott sajtóközlemény szövegét. A pletykalapok azonban nem
elégedtek meg ennyivel, kitalációkkal színesítették a történetet, és persze
nyomozni kezdtek utánam.
„A 2007-es világbajnok oldalán új, ezúttal szőke hölgy tűnt
fel. A pilóta közleménye szerint a csinos lány egy fiatalkori kapcsolatából
született, a finnhez közeli források azonban megerősítették, hogy szó sincs
rokoni kapcsolatról. A hölgy ugyanis kiskorú, így Räikkönennek meggyűlne a baja
a hatóságokkal, ha kiderülne, intim viszonyt folytat a tinédzserrel.”
„- Vittoria mindig is hírnévre vágyott, és szégyellte a
származását. Az anyja valóban arisztokrata származású, de köztudottan
alkoholista, züllött nő, szerintem ő maga sem tudja, kitől esett teherbe. Az
alma nem esett messze a fájától, Vittoria is mindig botrányosan viselkedett,
ezért biztos attól félt, hogy a nagyszülei kitagadják. Csak azért találta ki
ezt a történetet, hogy így jusson pénzhez – nyilatkozta egy, a neve
elhallgatását kérő hölgy, aki maga is a monacói arisztokrácia tagja.”
„Räikkönen zsarolás áldozata lett! Hogy elkerülje a nagyobb
botrányt, magához vette a lányt, aki a gyerekének hazudja magát!”
Különös érzés volt szembesülni vadidegen emberek vádjaival,
ha nem rólam szóltak volna ezek a kitalációk, biztos röhögtem volna rajtuk, így
azonban még jobban féltem attól, hogy a nyilvánosság előtt is megjelenjek.
Persze Kimi is kiszúrta a rossz kedvem, a magánrepülőjén ülve pedig sikeresen
kifaggatott.
- Szóval most a fél világ azt hiszi, hogy egy pénzéhes
zsaroló vagyok, a másik fele pedig azt, hogy a szeretőd! – foglaltam össze
dühösen a híreket, mire ő meglepetésemre röhögni kezdett.
- Ne haragudj, tudom, hogy eleinte mennyire rossz a
pletykákkal szembesülni – magyarázkodott, miután észlelte, hogy nem osztozok a
jókedvén. – Mindig ezt csinálják, ha van valami szenzáció, a válásomra is
nagyon rápörögtek, mindenféle hülyeségeket kitaláltak. Azzal mégsem lehet
eladni a lapokat, hogy egy házaspár néhány év után rájön, hogy mégse illenek
össze.
- Akkor nem vagytok haragban Jennivel? – kérdeztem félénken,
mert eddig nem nagyon beszéltünk a házasságáról.
- Nem. Túl fiatalok voltunk, amikor összejöttünk, ő élvezte,
hogy miattam rá is irányult a figyelem, az én egóm meg nagyot nőtt attól, hogy
megkaptam egy szépségkirálynőt. Sok időt nem is tudtunk együtt tölteni, így nem
is untunk rá egymásra, de aztán összeházasodtunk, és egyre jobban eltávolodtunk
egymástól, ha mégis együtt voltunk, annak veszekedés lett a vége, ezért
döntöttem a válás mellett.
- De a múltkor azt mondtad, nem volt túl sima a válás, ezért
vigyázol jobban a nőkkel – szóltam közbe, mert eddig meg voltam róla győződve,
hogy Jenni a megtestesült gonosz, aki csak kihasználta az apámat.
- Az nem csak Jenni hibája volt. Mindkettőnk hiúságát
sértette, hogy a másik máshol kereste a boldogságot, és persze a média is
bekavart. Jennit nagyon kiborította, hogy az újságok és a rajongóim úgy
állították őt be, mintha csak a pénzemért jött volna hozzám, és végül rajtam
vezette le emiatt a haragját. De miután ez az egész lecsengett, és már a kutya
nem foglalkozott velünk, le tudtunk ülni, és megbeszéltük a dolgainkat. Nem
tartjuk a kapcsolatot, nem maradtunk barátok, de nem is haragszom rá – láttam
rajta, hogy őszintén beszél, és örültem, hogy ezeket megosztotta velem.
- De azért ugye nem akarsz örökre egyedül maradni? –
faggatóztam tovább most már kicsit felbátorodva.
- Neked köszönhetően nem vagyok egyedül – pöckölte meg
nevetve az orrom, de rögtön látta, hogy ezzel még nem tudott lerázni. – Nem
tudom, úgy tűnik, nem nekem valóak a komoly kapcsolatok.
- Engem nem zavarna, ha lenne barátnőd – A múltkori eset
után nem szerettem volna, ha azt hiszi, minden nőt el akarok mellőle marni. –
Csak ne részegen hozd őket haza…
- Értettem – szalutált újra nevetve, én pedig ezután békén
hagytam.
/Kimi/
Tudtam, hogy Vickyt nagyon bántja a sok hazugság, amit
rólunk irkáltak, ezért hogy megnyugtassam, igyekeztem lazának mutatni magam,
pedig valójában én is nagyon felhúztam magam. A cikkeket ugyan nem olvastam, de
Steve mindig beszámolt arról, mire számíthatok, ha újra riporterek közelébe
kerülök. Szerencsére a lányomat kemény fából faragták, így bízhattam benne,
hogy az előttünk álló néhány hetet túl fogja élni, de amennyire lehetett,
szerettem volna megkímélni őt. Ez azonban csak addig működött, amíg otthon
voltunk, a bahreini repülőtéren tucatnyi újságíró fogadott minket kamerákkal. Bár
a reptéri személyzet nem engedte őket a közelünkbe, így is a vakuk villogása
között szálltunk be a kocsiba, amiben Steve várt ránk.
- Remélem, kipihented magad, a múlt heti lazsálásnak vége! –
fordult hátra a menedzserem, mire a mellettem ülő lányom kuncogni kezdett. –
Vicky, remélem, számíthatok rád. Apád a héten nagyon fontos szponzorjelöltekkel
találkozik, jó lenne, ha nem úgy jelenne meg előttük, mint egy balhés kamasz,
hanem mint egy felnőtt világbajnok.
- Nyugi, ügyelek rá, hogy csini legyen! – vigyorgott
továbbra is, és figyelmen kívül hagyta a morgásom.
Szerencsére a hetem végül nem az unalmas jópofizós
feladatokkal kezdődött, hanem dolgozhattam, nagy meglepetésemre pedig Vicky is
velem tartott a pályára.
- Nincs kedvem egyedül ücsörögni a hotelben, és amúgy is
kíváncsi vagyok, mit csináltok ilyenkor – magyarázta, én pedig örültem, hogy
kíváncsi a munkámra.
Kicsit aggódtam, hogy unatkozni fog, de ahogy megérkeztünk,
a munkatársaim nagy része lelkesen üdvözölte, és míg én a mérnökömmel
egyeztettem a napi programot, páran azonnal körbevezették, ő pedig már nem is
nézett felém.
A múltkori teszt után sem volt különösebb okom a panaszra,
de most különösen elégedett voltam. Míg a Renault motorok továbbra is
megbízhatatlannak tűntek, mi gond nélkül próbálgathattuk a beállításokat. Bár a
Mercedes nagyon jónak tűnt, nem aggódtam különösebben, hiszen ők láthatóan a
teljesítményt tesztelték, mi azonban még egyáltalán nem koncentráltunk a sebességre,
mégsem maradtunk le tőlük túlzottan. A mai napot a különböző beállítások
tesztelésére fordítottuk, emiatt több hosszabb etapra is kinn maradtam, ez
pedig egy kis csúszást okozott a programomban, a beígért ebédszünethez képest
félórás késéssel szállhattam ki egy kis időre a járgányomból. Azonnal Vickyt
kerestem a szememmel, ő azonban nem volt a közelben. Jobb híján azt a
szerelőmet szólítottam meg, akivel utoljára láttam.
- Egy darabig itt volt, de aztán felbukkant Button meg
Hamilton barátnője, és ők elhívták ebédelni – magyarázta a srác, így én is az
étterem felé indultam.
A versenyhétvégékkel ellentétben a tesztekre egyik csapat
sem hozta az élelmezési részlegét, mindenki a pálya által fenntartott étkezőben
fogyasztotta el az ebédjét. Az étteremhez érve nem kellett sokáig keresgélnem a
lányomat, a szőke hajának köszönhetően messziről kiszúrtam. Valóban Jessicával
és Nicole-lal ültek egy asztalnál, Vicky mellett azonban két srác foglalt
helyett, közelebb érve már láttam is, hogy a két újonc, Ericsson és Magnussen
az. A zöldfülűekkel még nem ismerkedtem meg, az előző teszten csak futólag
láttam őket a boxutcában, de nem tetszett, hogy ennyire bizalmasan nevetgéltek
a lányommal. Mikor odaértem, a dán kölyök éppen üdítőt töltött neki, és csak
akkor vettek észre, amikor közvetlenül előttük állva megköszörültem a torkom.
- Helló! – vigyorgott rám a svéd, mintha gyerekkori cimborák
lennénk.
- Ne haragudj, hogy nem vártalak meg, de megismerkedtem
Jessicáékkal, és ők elhívtak ebédelni – magyarázkodott kicsit elpirulva Vicky.
– Ők itt Kevin és Marcus.
A szükségesnél talán kicsit erősebb szorítással, de kezet fogtam a két sráccal, ők azonban nem vették a lapot, továbbra is a lányom mellett maradtak. Nekem már csak velük szemben jutott hely, onnan hallgathattam a süket dumájukat, amivel Vicky-t akarták lenyűgözni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése